Levél a Mikulástól
Dicsőség
Jézusnak, a mi Krisztusunknak,
Köszöntelek
titeket és kedves családotokat!
Jézus
nevében jöttem én hozzátok,
a
sokat emlegetett Mikulás vagyok.
Talán
meglepődtök, noha vártatok,
De
biztos gondoltátok, hogy nem is vagyok.
Igaz
a történet, nem mese, nem álom,
Hogy
élt egy püspök, no várj csak, sorjában elmondom.
Valamikor
régen, ezerhatszáz éve,
Ázsiában,
Mira városában éltem.
Ott
szolgáltam Istent, szent Egyházát, népét.
Szeretettel,
jótettekkel kerestem a kedvét.
Hogy
püspök lettem, megköszöntem Istennek,
Így
segíteni jobban tudtam az embereken.
Minden
népem, gazdagságom, hatalmam,
Istennek
rajtuk keresztül adtam vissza.
Nem
csináltam semmi nagyot, rendkívülit,
Csak
tettem, mit tennem kellett, s kell nektek is.
Felfedezni
Jézust minden emberben,
segíteni
szeretettel, ahol csak lehet.
Mondják,
hogy kilétem mindig eltitkoltam,
de
döntsétek el ti, kit illet a hála.
Engem-
e, ki csak közvetítő voltam,
vagy
Istent, ki a jóság és szeretet forrása?!
Képzeljétek
el, egyszer hogy jártam!
Hiába
titkolóztam, bizony lebuktam.
Mesélik
is rólam a világban szerte.
Jobb,
ha ti is tőlem tudjátok meg.
Élt
egyszer egy szegény ember s annak három lánya,
De
férjhez adni őket bizony nem tudta.
Majd
eladta őket a nagy szegénységben.
S
én tűrtem volna, engedtem volna ezt?!
Volt
pénzem, hát adtam, esténként egy zsákkal.
Három
lány, három este, három zsák arany.
És
ugye, mit tesz egy kíváncsi apa...
megles
az utolsó este, és lebuktat!
Egy
kicsit bosszankodtam, de már nem bánom,
Ha
már kiderült, tanuljatok példámon.
Tedd
a jót, szeress, viszonzást, hálát ne várj,
Istentől
kapod érte dicső koronád.
Engem
jó Urunk a földről elszólított,
szeretett
népemtől hát meg kellett válnom.
Nem
sajnáltam én ezt, mert fönt mégiscsak jobb.
Dicsérjük
Istent szentek, angyalok.
Hanem
a sok szegény, árvák és gyermekek,
nekik
most ki segít? Velük mi legyen?
Észrevette
Isten kicsike bánatom,
kegyes
szeretettel mosolyogva így szólt:
„Évente,
mikor nevednapja lészen,
Mikulásként
járhatsz a földkerekségen.
S
ami jót műveltél, míg a földön volát,
folytathatod
bátran, titkok útján, módján.”
És
halálom után, kik szívből szerettek,
Ajándékot
adtak rám emlékezve.
Így
élek még ma is az emberek szívében.
Mások
által szerzek sokaknak örömet.
Ha
tetszik az életem, kövesd a példámat.
Szeresd
a Jóistent s minden embertársad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése